Alkoholba fulladt betűm...
Pohár fenekén lelt rám a gondolat,
miszerint, ha iszom szeszet, rombolom az agyamat.
Porba hullik sejt, távozik az IQ,
integetve könnyez, s fájó lesz a búcsú.
De mi lesz velem, ha egyszer éppen azt a sejtet ölöm,
élvezve cefre bárgyú mámorát,
idogálva bubitlanul langyossá hevült söröm,
ahol az „A” betű titkát időm végeztig emlékként vigyáznom kéne?
Mivé legyek, ha reggel nem találom „A”-mat,
s borsodízű gyöngy beszédem attól félne,
hogy maradok módfelett „A”-talan, s beszélek majd félre?
Mihaszna sírnám csaposnak „Adj új poharat! „
had ölök A-tól Z-ig hangtalan,
tördelve csontá aszott kezemet.
Nem értené, miközben én…
„Már sáááárgulóóó mááájammal őrizném az eszemet”
1 megjegyzés:
Jó a stílusod ember! :-)
Megjegyzés küldése